Barna kezelése 3 szakaszra van bontva. Múlt héten véget ért az első, és szerdán be is fektették, hogy a második szakasz kezdetekor megfigyeljék. 4 napot mondtak, majd egy hetet töltött bent. Sajnos a belgyógyászatra fektették, mert nem volt máshol hely, de döbbenettel tapasztaltuk, hogy ott a nővérek nem értenek a saját feladataikhoz, és nem is törődnek a betegekkel. Barna felhívott az első este után, hogy ezentúl én kössem át neki mindig a kötést, mert ott a nővérek csak úgy szimplán letépik. Nem is értettem, hogyan meri letépni bárki is a kanülön lévők kötést, hiszen ha kirántja a kanült, vagy csak kihúzza valamennyire, máris ki kell venni, és csak nagyobb bajt csinál, minta a kötést se cserélte volna le. Trombózis ellen injekciózni kellett a hasát. Pár nap után már annyira lila volt az egész alhasa ettől, hogy nem akartam elhinni, hogy ezt csak így lehet beadni, hogy kék zöld folt tőle az ember. Úgyhogy egy idő után azt is inkább én adtam be, mert érdekes módon így nem lett foltos a hasa. Annyi a titka, hogy az injekció után egy vattapamaccsal dörzsölni kell kb 1 percig. De ezt egy nővér se mondta volna, mit számít nekik kinek mennyire vannak fájdalmai, meg ki hogy néz ki. Az orvosoknak pedig nehezükre esik tájékoztatni a beteget, hogy mi is a baja, és mikor mi fog vele történni. Egyszerűen felháborító.

Az elmúlt két hétben a munkahelyemen is fejetlenség volt, szombaton is dolgoztunk, mert leltár, és cikkszámátállás volt nálunk. Nem unatkoztam. Közben meg idegeskedtem Barnáért, hogy mit művelnek vele a kórházban, hogy ott fekszik, de igazán senki nem figyel rá, az orvosok meg csak elejtenek egy-egy mondatot. Szerencsére a végére Barna is a sarkára állt, és végre sikerül a decembert megtervezni az orvosoknak is. Eddig a kezeléseket jól viseli, és, ha mindez így is marad, akkor decemberben befejeződik a második szakasz is. Szegénykém nagyon fáradékony. A kórházban egy hetet feküdt, aztán itthon besétáltunk a városba, és eléggé izomláza lett tőle. A kezelésektől eléggé sápadt lett, és a kezén egy fertőzés is kialakult, ami nagyon nehezen gyógyul, de már jó úton halad. Szerencsére nagyobb mellékhatás eddig nem jelentkezett nála, de mi is próbálunk vigyázni. Tegnap óta ugyan van egy kis 37 fokos hőemelkedése néha, de a közérzete jó, és az orvos szerint ez is lehet mellékhatás. Remélem hamar elmúlik, és nem fog mindez felerősödni.

Két-három hete érzem, hogy Barna sokkal jobban ragaszkodik hozzám, mint eddig bármikor. Sok ideje van, sokat gondolkozott mindenen, és kicsit átértékelte a dolgokat. Eléggé egyedül vagyok itt, egyedül kell helyt állnom több helyen is egyszerre, de így, hogy mellettem van, hogy támogat, és fontos vagyok neki, így nekem is könnyebb. Nagyon szeretem, és örülnék, ha mihamarabb meggyógyulna. Mióta kiderült ez az egész betegség 6 kilót fogytam, de hogy honnan azt nem tudom. Nagy eséllyel a sok idegeskedéstől, meg kevesebbet is tudtam enni, amíg nem körvonalazódtak a dolgok.

Az első szakaszban heti egyszer kapott kemot, meg mellette szteroidot kellett szedjen. A második szakaszban úgy volt, hogy 4 féle kemot fog kapni, egy gyógyszert, két infúziót meg a gerincinjekciót, de azzal még várnak. A gyógyszert szedi, az 500 ml-es kemoból összesen 3-at fog kapni, meg mellette heti 4 napig egy kisebb adagot kap egy másik infúziós kemoból. Januárra tervezik a következő gerincvelő levételt, amiből kiderül hogyan is áll a gyógyulás. Bízunk a legjobbakban. Én is próbálok pozitív lenni, ami nagyjából sikerül is, csak ne lennék ennyire fáradt agyilag is, meg fizikailag is. Várom már, hogy Barna meggyógyuljon, és elmenjünk egy hétvégét pihenni. :) Karácsonykor kettesben leszünk itthon, az is jót fog tenni. Legalább is ez a terv, reméljük nem jön közbe semmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.